Legutóbb a 2005-ös év januárjában tartottuk fontosnak mi VIDEOTON szurkolók, hogy szeretett klubunk megmaradása és életben tartása érdekében közösen emeljünk szót. Akkor úgy éreztük, hogy a VIDEOTON FC Kft többségi üzletrészének általunk történő megvásárlásával és ebből kifolyólag a klub működtetésének lehetőségével végre olyan kezekbe kerülhet az irányítás, amelyek nem azon munkálkodnak, hogy milyen módon és milyen mértékben lehet öncélúan felhasználni a rendelkezésre álló pénzeszközöket, hanem olyanokba, amelyek minden körülmények között a stabil jelen és a biztos jövő érdekében dolgoznak. Akkor ez a szándékunk nem járt sikerrel, hiszen a Kft többségi tulajdonrésze végül a Clavis Consulting Kft kezébe került.

 

         Bizonyítva azt, hogy a piros-kék színek iránt elkötelezettek vagyunk, természetesen azonnal partnereivé váltunk az új többségi tulajdonosnak és segítségünket lehetőségeink szerint minden formában és minden módon megadtuk. A kezdeti időszak anyagi stabilitása és a szakmai munka megalapozottsága eredményeként csapatunk soha nem tapasztalt sikereket ért el, hiszen bajnoki bronzérmes, illetve kupagyőztes lett egy éven belül. Hittük, hogy ezt követően többé már nem érhet el bennünket az anyagi összeomlás veszélye, de gyorsan csalódnunk kellett.

 

A Clavis Consulting Kft 2006. július elején tett bejelentése -- miszerint nem kívánja a továbbiakban finanszírozni az FC Fehérvár Kft működését és a tulajdonrészét értékesíteni szándékozik -- csalódást okozott, de nem gondoltuk volna, hogy az azóta eltelt időszakban a finanszírozás hiányán kívül ne történjék semmi.

 

       Csalódtunk, hiszen a sikerek után nem szokványos, hogy a tulajdonos, aki egyébként legalább három éves időszakban gondolkodott a működtetés megkezdésekor, ilyen eredmények után távozni szándékozzék.

  

Csalódtunk, hiszennem gondoltuk, hogy az üzletrészek birtokában a tulajdonos, illetve egyes tulajdonosok nem teljesítik ezzel járó anyagi jellegű kötelezettségeiket.

 

Csalódtunk, hiszen elvették a nevünket, elvették a címerünket anélkül, hogy ezen lépéseik előtt akár csak a véleményünket is megkérdezték volna.

 

Csalódtunk, hiszen ki hitte volna, hogy a sorozatos és sokszor bohózatba illő, de azokon érdemi döntést nem hozó Kft taggyűléseket követően egyes tulajdonosok egykedvűen távoznak, mások pedig cinikusan félretájékoztatják a közvéleményt. Sajnos kisebbségben vannak azon üzletrész birtokosok, akik még éreznek elkötelezettséget a Vidi iránt.

 

Csalódtunk, hiszen a mai napig nem született végleges döntés a klub további sorsát illetően, miközben a csapat tagjai, a szakmai stáb, az utánpótlás edzők és az alkalmazottak hiába várják, hogy amiért megdolgoztak, annak ellenértékét rendben megkaphassák.

 

Csalódtunk, hiszen a szurkolók, akik mérkőzésről mérkőzésre anyagi áldozatokat hoznak azért, hogy akár hazai, akár idegenbeli meccseken a csapat melletti hűségüket bizonyíthassák és ezzel nagyobb teljesítményre ösztönözzék a játékosokat, ismét be lettek csapva.

 

Csalódtunk, hiszen ebben a gyönyörű stadionban az össze-vissza kijelentéseken kívül egyetlen VIP páholy sem került értékesítésre és újabb szponzorok megjelenését sem tapasztalhatjuk, csupán a régiek, de még hűségesen kitartók anyagi megcsapolása folytatódik.

 

Csalódtunk. Mint már oly sokszor. És most is azt látjuk, hogy ez érdekli Önöket a legkevésbé. Persze igazuk van. Nem is mi vagyunk a legfontosabbak, hanem az, amiért MI VAGYUNK! Mi, akik hosszú évtizedek óta és még hosszú évtizedekig itt voltunk és itt leszünk. Igen. Mi már itt voltunk, amikor a többségi tulajdonos, illetve egyes kistulajdonosok még álmukban sem gondolták volna, hogy egyszer itt kellene becsülettel dolgozniuk a VIDI-ért. És mi még mindig itt leszünk, amikor már eszükbe sem jut, hogy valaha ezért a nagyszerű múlttal rendelkező csapatért kellett volna szívvel-lélekkel dolgozniuk.

 

Nem akarunk többé csalódni!

 

Azt akarjuk, hogy végre vegyék komolyan azt, amire kötelezettséget vállaltak. Azt akarjuk, hogy akinek fizetni valója van, az fizessen ugyanolyan becsülettel, mint ahogy mi minden mérkőzés előtt fizetünk, hogy beléphessünk abba a stadionba, amely számunkra szent, de Önöknek csupán egy ingyen használható épület, vagy talán még az sem.

 

Nem akarunk többé csalódni!

 

Nem akarjuk, hogy hirtelen önmagukat fehérvárivá aposztrofált úriemberek a mi kárunkra tevékenykedjenek. Nem akarjuk, hogy imádott klubunk csődbe jusson és Székesfehérvár valamint a régió szegényebb legyen egy első osztályú labdarúgó csapattal. 

Csupán egyet akarunk!

 

Azt, hogy végre hozzák meg döntésüket, és az üzletrész értékesítéséig fennálló kötelezettségeiket mind anyagi, mind pedig erkölcsi szempontból mindnyájuk becsülettel teljesítse. Erre kötelezi Önöket a Videoton 65 éves múltja, a klub európai hírneve és a szurkolók elkötelezettsége!

 

Kérjük Önöket, hogy demonstrációnkon szíveskedjenek valós és a realitásokat tükröző tájékoztatást adni a szurkolók számára a jelen helyzetet, illetve a jövőt illetően.

 

 

 

 

Székesfehérvár, 2006. december 06.

 

 

 

 

                                    A Vidi szurkolóinak nevében:

                                                                                   

                                                                                     Horváth Győző s.k.

                                                                         Videoton FCF Baráti Kör Egyesület

                                                                                             elnök