Interjú Horváth Gáborral
Az FC Fehérvár tehetséges védőjével Fáncsi Szilvia beszélgetett a múltról, a tervekről és a fehérvári foci jövőjéről.
 


Mikor és hol születtél?

Székesfehérváron születtem, 1985 07.04-én.

Mikor kerültél a Vidihez?

6 évesen kerültem a Vidibe az előkészítőbe, majd a serdülőn és az ifin át a szamárlétrát végigjártam, aztán a Vasasba kerültem. Pesten játszottunk egy bajnoki meccset, ott felfigyeltek rám, de csak kölcsönben szerepeltem. Különös érzés, mivel nagy ellentét volt a két csapat között, sok viszály volt, de akkoriban ez volt a legjobb döntés, amit utólag sem bántam meg. Közös döntés volt Édesapámmal, együtt váltottunk, akkoriban jobbnak láttuk, mivel az anyagi helyzet nagyon rossz volt a Videotonnál.

Bemutatkoztál a korosztályos válogatottakban is, mely mérkőzésekre emlékszel vissza a legszívesebben?

Igen, végigjártam a serdülő – ifi válogatottat és az utánpótlás válogatottban is játszottam. Az U17-es dániai EB nagyon – nagy élmény volt számomra. Ott játszottunk a németekkel, a lengyelekkel, a grúzokkal, nagyon kellemes volt az atmoszférája. Az Eurosport közvetítette a németek elleni mérkőzésünket.

Mi a célod?

1-2 évet még játszani a magyar bajnokságban, majd egy külföldi szereplés. Az álom Spanyolország és Olaszország lenne, de ha a realitást nézem, akkor Németországgal is megelégednék. Ezen fogok dolgozni, sok mindenben kell még fejlődnöm.

Milyen érzés volt Édesapád után pályára lépni a Vidiben? Nem jelentett terhet?

Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem jelentett terhet, mivel nagyon sokszor hasonlítottak hozzá, de teljesen más futballista volt, mint én. Próbáltam nem foglalkozni vele, csak a pályán történtekkel. Más jelzőkkel illeték őt is meg engem is.

Hogyan értékeled ezt a szezont a Vidiben, ami igencsak ellentételesre sikeredett?

Igen, történt az edzőváltás, Csertői Aurél szerencsére 3-4 forduló után számított rám, majd végigjátszottam az egész őszt nála, voltak kérőim ugyebár nagyon-nagyon súlyos anyagi gondokkal küzdött a klub. Úgy érzem, hogy jól döntöttem, hogy maradtam. Sajnos az első fordulóban megsérültem Újpesten, ez nem volt túl jó a játékomnak, de talpra álltam. Ahhoz képest, hogy kihagytam 3-4 hónapot, és úgy edzettem, hogy fájt a lábam is, hálaistennek kezdett rám újból számítani az edző, igaz jó teljesítmények voltak, jól összeállt a fiatal brigád.

Milyen a hangulat az öltőzőben?

Szerintem sok csapatnak ezt kéne követni, ami most itt zajlik Fehérváron. Remélem a vezetők élni fognak ezzel a lehetőséggel, hogy ilyen sok tehetséges fiatal van és össze tudnak rakni egy remek csapatot, ami igaz több dologból áll össze, pl. anyagiak, de remélem, hogy ezt a csapatot megtudják tartani, mert tényleg nagyon sok jó játékos van. Szerintem egy olyan társaság is összejöhet akár, mint anno az UEFA kupás együttes. Ez egy kicsit túlzás, de legalább az első- háromba oda szeretnénk érni a következő 2-3 éven belül, szerintem ez reális.

Édesapád, miként vélekedik a teljesítményedről, meg a hozzáállásodról?

Szerintem nagyon büszke rám, legalábbis én így ítélem meg. Érzem persze egy név mögöttem áll, mert tényleg nagyon jó érzés és büszke vagyok rá, de ezt magamnak köszönhetem, amit elértem. Minden meccs után értékelünk, elfogadom a kritikát, mert el kell fogadni, mert ezáltal én is csak fejlődök.

A mostani vezetőség szerinted képes lesz–e biztosítani az anyagi hátteret, illetve bizonyos posztokon megerősíteni a csapatot?

Nagyon remélem, hogy az anyagi oldalát rendezik a vezetők, állítólag van rá esély, hogy normalizálódjon ez az egész, legalábbis sokan bízunk benne. Én úgy érzem, hogy a középpályára és a csatársorba is 2 játékost kéne igazolni, nem kell túlzottan erősíteni, a védelem úgy igazából egyben van, amúgy is sok olyan fiatal játékos van, aki már letette a névjegyét az NBI-ben.

Mit gondolsz Édesapád teljesítményéről?

Szerintem nagyon jól focizott, Ő is meg a többi társa is, az eredményekben is látszik. Nagyon egységes volt a csapat, barátok voltak a pályán és a pályán kívül is látszódott, mivel úgy harcoltak egymásért, úgy mint nagyon kevesek.

Szerinted ez a fajta barátság, nálatok is kezd kialakulni?

Nagyon régóta együtt focizok pl. Lattenstein Norbival, Magasföldi Józsival, Nagy Danival még egy-két névvel, akiket most kölcsönadtak, ők Felcsúton játszottak. Velük nőttem fel, már az ifis éveket is együtt töltöttük, közösen jártuk végig a szamárlétrát. Tényleg baráti a kapcsolat a pályán és a pályán kívül is egyaránt. Nagyon remélem, hogy ez idővel eredményekben is megmutatkozik.


Mit gondolsz a magyar labdarúgásról?


Sajnos nem vagyunk a csúcson, de úgy érzem, hogy nem kell ezért sárba taposni, mint azt teszik egyes emberek, hanem keresni kell a kiutat. Nagyon sok tehetség van a magyar labdarúgásban. Remélem, hogy 5-10 év múlva fel tudunk mutatni olyan eredményeket, amire tényleg az egész magyar nép büszke lesz, s ezáltal újra több fiatal fog focizni.

Optimistán látod a helyzetet?

Igen, most már ne azon rágódjunk, hogy miért és hogyan jutottunk el idáig, hanem keressük a kiutat.

Mit tanácsolsz azoknak a szülőknek, ahol a gyerekek sportolni szeretnének, mi szól a labdarúgás mellett? Szerinted mennyit ér most a Videoton név?

Mindenféleképpen sportiskolába írassák be a gyerekeket, mert a sport egy életre szól, egy életformát ad. Úgy gondolom, érdemes foglalkoztatni őket a labdarúgással, mivel nagy tömeget mozgat meg, a világ legnépszerűbb sportja. Igazi örömet jelent!
A Videoton névvel kapcsolatban annyi biztos, hogy megcsappant egy kicsit a neve, de azért azt soha senki nem felejti el a régi menetelést, ha más országokban mondod azt, hogy Videoton, szerintem nagyon sokan emlékeznek rá.

Mit kéne tenni, hogy a szurkolók visszatérjenek a stadionba?

Szerintem jó úton haladunk ezáltal a fiatalítással. Tényleg össze kell érnie ennek a csapatnak, bízni kell a fiatalokban és játszatni őket, mert biztos vagyok abban, hogy sikert – sikerre fogunk halmozni, szerintem a többiek is így gondolják, ezek után újra elfognak indulni a nézők a Stadion felé.

Mit üzensz a szurkolóknak?

Várjanak még egy-két évet, remélem, hogy újra nagy csapata lesz Fehérvárnak, és ha a realitást nézem, akkor tényleg az első-háromban lesz az együttes 2-3 éven belül, ha a vezetők is így gondolják.

„Ez a város újra megérdemelné, hogy újra nagy csapata legyen, nagyon szomorú dolog, ami az előző 3-4-5 évben történt a klubnál. Olyan emberek irányították az egyesületet, akik előtte ezzel a sporttal soha nem találkoztak, és azt helyezték szem elé, hogy mennyi pénzt tudnak kivenni ebből a sportból és sajnos nem azt, hogy mennyit tudnak befektetni ebbe a népszerű sportba, és ez sokat rombolt abból a Videoton névből, amit előtte rengeteg sportoló köztük Édesapám nehéz munka árán tudtak felépíteni. Talán most valami megváltozott és ennek nagyon örülök, mivel szeretem ezt a klubot a Videotont. Remélem 2-3 éven belül mindenki kezdhet álmokat szövögetni, mi játékosok legalábbis azon leszünk, hogy minél jobban szerepeljünk és igenis bebizonyosodott, hogy a fiatalokra lehet számítani és ezután is lehet majd. Úgyhogy mindenki tekintsen előre!
2005.07.11. 09:09
 
Vissza    Nyomtatás